Tudom, hogy szeretsz. Most hagyj meghalni

A modern orvostudomány lehetővé tette az élet meghosszabbítását, de gyakran a minőségi élet, a nyugalom és a méltóság rovására.

Profeta nem a családokat hibáztatja, hanem a rendszert, amely elhiteti, hogy a „mindenáron életben tartás” a szeretet legfőbb jele. Orvosként nap mint nap szembesül azzal, hogy a modern orvostudomány már nem tesz különbséget az élet meghosszabbítása és a minőségi élet biztosítása között. Sok páciens a kórházban huny el, miközben az orvosok, ápolók és családtagok az utolsó pillanatig küzdenek, gyakran hiába.

Profeta a cikk végén kifejezi reményét, hogy amikor eljön az ő ideje, szerettei és orvosai azt teszik majd, ami helyes, és nem azt, amit a technológia lehetővé tenne. Szeretné, hogy békésen, ismerős környezetben, szerettei körében búcsúzhasson el.

Ami Profeta gondolatait illeti, azt én is rendszeresen tapasztalom a saját munkám során. Sokszor fizikai cselekedetekkel próbáljuk kifejezni szeretetünket: kezelésekre visszük a szeretteinket, újabb és újabb gyógyszereket adunk be, gépek segítségét hívjuk, hogy meghosszabbítsuk szerettünk életét. De vajon milyen áron? Beszélgetéseim során sok hozzátartozó elmondja, hogy úgy érzik, mindent meg kell tenniük – miközben az élet vége felé a legfontosabb gyakran az lenne, hogy nyugalmat és jelenlétet biztosítsunk.

Amikor megkérdezem, hogy vajon a beteg, a haldokló mit szeretne, gyakran rájönnek, hogy ezt nem tudják. Ha viszont arra kérdezek rá, hogy ha ők lennének ilyen helyzetben, mit választanának, szinte kivétel nélkül mindenki azt mondja: így már nem szeretnének élni.

Ezért is elengedhetetlenül fontos, hogy beszélgessünk az életünkről, annak végéről is. Osszuk meg a kívánságainkat, gondolatainkat szeretteinkkel. Így nemcsak saját magunknak, hanem nekik is megkönnyítjük azt az időszakot, ami elkerülhetetlenül nehéz lesz.

Louis M. Profeta amerikai sürgősségi orvos a „Tudom, hogy szeretsz. Most hagyj meghalni“ („I Know You Love Me. Now Let Me Die“) című cikkében arról ír, hogyan változott az idősek haldoklásához való hozzáállás a modern orvostudomány fejlődésével. Profeta nosztalgikusan emlékezik arra az időre, amikor a haldoklókat otthonukban, szeretteik körében ápolták, és méltósággal, békésen hunytak el. Az otthon illata, a családtagok jelenléte és a megszokott környezet mind a nyugalmat szolgálta.

A szerző szerint a modern orvostudomány elterjedése egy irreális elvárásrendszert hozott létre. Ma sokszor gépek, monitorok és csövek között, kórházakban vagy idősotthonokban tartják „életben” az embereket. Ennek következménye lehet a fizikai szenvedés – például felfekvések vagy táplálékszonda okozta problémák – és az emberi méltóság elvesztése. Vajon ezt nevezhetjük még életnek?

Az eredeti cikk itt olvasható: https://www.linkedin.com/pulse/i-know-you-love-me-now-let-die-louis-m-profeta-md/