Társállatok elvesztése

Sokak számára a társállat családtag, feltétel nélküli barát, a mindennapi életünk stabil pontja, biztonságot adó jelenlét. Amikor elveszítjük, a gyászunk éppolyan intenzív és szívszorító lehet, mint bármely más szerettünk halála esetén. Nemcsak egy élőlény megy el – hanem egy napi ritmus, egy érzelmi kötődés és egy szeretett kapcsolat is megszűnik. Ez a veszteség valódi gyászreakciót indíthat el; nem „túlzás”, hanem az emberi kötődésnek természetes része.

Mégis, ezt a gyászt a környezet gyakran nem ismeri el vagy alábecsüli, ami miatt magányosnak és félreértettnek érezheted magad.

black and white short coated dog lying on brown carpet

A döntés meghozatala

Egy életről dönteni hatalmas felelősség és teher. Mindezt ráadásul úgy kell megtennünk, hogy kis kedvencünk nem tud szavakkal kommunikálni.

Hogyan támogathatja egy gazdi legjobban a kiskedvencét az élete végén, tiszteletben tartva az állat igényeit?
Hogyan hozza meg valaki a döntést, hogy milyen beavatkozásokat végezzenek még a kisállaton, vagy mikor hagyjuk elmenni?
Hogyan fejezheti ki egy gazdi a kisállat elvesztése utáni fájdalmat, űrt, érzéseket?

Meghallgatom és tiszteletben tartom a gazdik félelmeit, fenntartásait, érzéseit, miközben praktikus ötleteket, érzelmi támogatást nyújtok, vagy akár információt adok a döntés meghozatalához.

Kapcsolatfelvétel

Miért olyan erős a gyász akkor is, amikor egy társállatot veszítünk el?

A tudomány ma már világosan mutatja, hogy az ember és társállata közti kapcsolat ugyanazokat az idegi, érzelmi és kötődési mechanizmusokat aktiválja, mint egy emberi kapcsolat. Ez az erős kötődés az egyik oka annak, hogy a gyászreakció hasonló intenzitású lehet, vagy akár erőteljesebb is lehet, mint egy közeli ember elvesztése.

Ráadásul a társadalmi környezet gyakran nem ismeri el ezt a gyászt. Ez az úgynevezett jogosulatlan gyász, amikor a gyászoló nem kap elegendő társadalmi támogatást, vagy akár teret a gyász megéléséhez, feldolgozásához.

Milyen érzések és reakciók jellemzőek a társállat elvesztésekor?

A gyász nem egyetlen, homogén érzés. Érzelmek teljes skálája zúdul ránk, és változnak akár egyik pillanatról a másikra. Ezek közül a legnehezebbek:

szomorúság, üresség – a napi ritmus és rutin megszűnik, hirtelen megszűnt volna
bűntudat és kérdés - „többet is tehettem volna?”, „túl sokáig hagytam szenvedni?”, „túl korán engedtem el?”
fizikai reakciók – alvászavar, étvágyváltozás, koncentrációs nehézségek
szociális elszigetelődés – elmagányosodás, mert sokszor nem találunk olyan embert, aki megérti az érzéseinket, a korábbi állatos társaságban pedig már nem érezzük jogosnak a jelenlétünket

Mi segíthet a gyászban?

Beszélgetés olyanokkal, akik voltak már hasonló helyzetben — a közös történetek segítenek normalizálni a fájdalmat
Támogató közösség vagy csoport – ahol nem kell magyarázkodni, hasonló érzéseken megy mindenki keresztül
A csoport nemcsak a megosztásról szól. A közös munka során teret kap a bűntudat, a nehéz döntések feldolgozása, a kimondatlan érzések rendezése, és annak megtalálása, hogyan lehet a veszteséget beilleszteni az élet történetébe.
Nem elfelejteni segít – hanem együtt élni azzal, ami történt.
Emlékezés és rituálék – pl. fotóalbum készítése, alkalmi szertartás, naplóírás
Öngondoskodás – alvás, mozgás, táplálkozás, és az érzelmek figyelése

Jelenleg Magyarországon nincs ilyen jellegű képzés, én szakképesítésem az UVM (University of Vermont) egyetemen szereztem meg annak érdekében, hogy a gazdiknak is támogatást tudjak nyújtani.

Sokan ilyenkor azt is megkérdőjelezik, hogy „jogos-e”, hogy ennyire fáj. Pedig a társállat elvesztése valódi gyász.

Kisállat családtagjaink élete általában rövidebb a gazdiénál, így akár több szeretett kisállat elvesztését is át kell élnünk. Házi kedvenceink elvesztése ugyanúgy elkerülhetetlen mint családtagjainké, a környezet mégis nehezebben tud támogatást adni ebben a helyzetben, és kevésbé készülünk fel erre a veszteségre.

A gyászfeldolgozásban segíthet akár egy sorstársi közösség, vagy akár egyéni kísérés (online vagy személyesen is).

Társállatgyász feldolgozó csoport

Nem csak arra ad teret, hogy elmondhasd, mi történt. Vagy meghallgathasd mások történetét. A csoport strukturált alkalmakat tartalmaz, amelyek során:

megértő, elfogadó környezetben oszthatod meg történeted,
sorstársakkal kapcsolódhatsz, akik átérzik, min mész keresztül,
segítő gyakorlatokon keresztül közelítünk a bűntudat, a veszteség és a hiány feldolgozásához,
megtanulhatod, hogyan integrálható a fájdalom és a veszteség az életedbe úgy, hogy a szeretetteljes emlék kapjon helyet.