Amikor még nem túl késő

Pedig a halálunkkal, az elmúlással érdemes foglalkozni, hiszen azt akkor sem tudjuk elkerülni, ha homokba dugjuk a fejünket!

A halál, az elmúlás biztosan mindannyiunkkal megtörténik. Nem tudhatjuk, hogy mikor, milyen körülmények között. Persze jó lenne ágyban, párnák közt. Ha ebben nem is tudunk teljes mértékben tervezni, de vannak olyan dolgok, amelyekről már életünkben fontos gondolkodnunk, netán beszélnünk, megosztanunk bizalmasainkkal.

Ilyenek például (a teljesség igénye nélkül):

• ha nem vagyok eszméletemnél, ki hozza meg a döntéseket az egészségügyi ellátásommal, beavatkozásokkal kapcsolatban?

• mit szeretnék, hogyan döntsön a "felhatalmazottam" (én magam hogy döntenék?)

• milyen búcsúztatást szeretnék?

• szeretnék zenét, illatot, fényeket mikor már nagyon beteg leszek? Kik látogassanak meg, és kik nem? Kit tájékoztassanak a betegségemről, halálomról?

• mi legyen a Facebook, Insta oldalammal?

A halál váratlanul is megtörténhet, erre nem tudunk előre felkészülni. Vagy mégis? Segíthetjük hozzátartozóinkat, szeretteinket nem csak a praktikus információk összegyűjtésével és tárolásával (pl. hol vannak megtakarításaink, melyik szolgáltatónál vannak a közművek, de akár a mosógép használati utasítása stb.), hanem akár búcsúlevelek, emlékkönyvek, hang- vagy videófelvételek készítésével.

Egyik ügyfelemmel, akinek nem volt semmilyen betegsége, és a mai napig kitűnő egészségnek örvend, hangfelvételeket készítettünk, leveleket írtunk, amelyeket egy váratlan tragédia esetén a családtagjai, barátai kapnának meg.

"Először nehéz volt belegondolni, hogy mi lesz nélkülem, de ahogy haladtunk Eszterrel az "emlékek-gyártásával", én is egyre jobban megkönnyebbültem, mert tudtam, bármi történhet, tudni fogják, hogy mennyire szerettem őket, és egész életükben velük leszek."

Több hasonló eszközzel tudom életvégi dúlaként támogatni akár azon egészséges érdeklődőket is, akik tudatosan szeretnének gondoskodni szeretteikről, hozzátartozóikról. A halálunkkal tehát érdemes már akkor foglalkoznunk, amikor még tiszta fejjel, saját elmúlásunk távlatából tudunk dönteni róla, és nem csak akkor, amikor már az elmúlás kapujában vagyunk, esetleg már kommunikálni sem tudunk.